Méltó beharangozás nélkül - óh, jaj, mert minek is? - a gagyi mindig eladja önmagát, terjed a híre, mint a pestis, egy szó, mint száz: kár a piacra vezetésre időt, pénzt, fáradtságot pazarolni, oda kell lökni a „nagyérdemű elé”, zabáld b.+, és Ő már zabálja is.

A fentieket szem előtt tartva indul el a számszakilag ki tudja a hányadik Orbán-tv csatorna. Biztosan közkívánatra történik mindez, mert a cehhet – mint a többi esetében is – minden magyar adófizető állja. Gondolom, én is áhítozhattam rá, csak valahol a tudatalattimban, ott, ahol összeölelkezve ugrál két médiabohóc: Laci betyár, és Bunyós Pityu, tehát alighanem ők a ludasok abban, hogy ha nem is tudok róla, de éjnek évadján, amikor már csak Orbán Viktor (még) parlamenti irodájában pislákolt a lámpa, én felkeltem és álmomban levelekkel bombáztam a főnököt, hogy aszongya: mulatós csatit nekem vezérem! Tettem ezt addig-addig, amig egyszer csak - láss csodát! - rengeteg gondja-baja mellet, az ország felvirágoztatásának szentelt élete során engem is meghallgatott, és megadta, amit öntudatlan állapotomban kicsi kezemmel papírra vetettem.

Örömtől elfúló hangon jelenthetem –fanfárt kérek!- elindul az új adás, a Zenebutik!Az újonnan létesült szócső - vagy legyünk stílusosak: hangvilla - átcsábította többek közt a két „nagyágyút”, minden magyarok Lagzi Lajcsiját, és a mindenhez remekül értő Fásyt, aki legalább úgy főz, mint ahogy énekel és közben félkézzel a szépségversenyek rendezésének koronázatlan – még szerencse! – királya is.

Persze ezt az iparágat  - a szép-ipart- a mai szokásnak megfelelően megtartja magának az új oligarchia, csak most az asszonyok: Rogán Cecília, és Sarka Kata – mindketten szigorúan saját lábon - jöttek, nehogy már valami bolsi-libcsi azzal vádolja őket, hogy hímsoviniszták lennének. Nesze asszony, itt ez a szépségverseny  csinyáj vele valamit! - mondhatta otthon például a lakás állandó önhatalmú növekedését maga sem bíró propagandaminiszter. Jöhet a barinőm is? - kérdezhette elmélyülten Cecília nagyasszony?

Bánom én! - mondá a férj, amikor dobott egy hátast, mert a fal, aminek támaszkodott, éppen akkor távolodott el, vagy húsz métert. Hogy ez is rohadna meg! - sóhajtott a nehézéletű kormányfi.

Így lett főnök a négy dudás két dudás a szépségverseny-iparban. De vissza Andy új adójához,  még Anonimusként tisztelhetjük az első nagyon kreatív ötlet kitalálóját, aki kiötlötte a Zenebutik nevet, amiért egészen a boldogtalan nyolcvanas évekig kellett visszanyúlnia, mert hát minek ugye a csőbe a lyukat nap, mint nap feltaláln? Ami jó, az jó! - és ez jóm

Lagzi úr is otthonra lelt itt, addig is, amíg beteljesíti ígéretét, hogy mindenkit feljelent, aki őt és családját tönkre akarta tenni azzal, hogy belekeverték abba a gázügybe. Na, mindegy, ne feszegessük, mert még kiderül az igazság.  Lehet, hogy éppen itt, a Zenebutikban indít majd tényfeltáró műsort mondjuk „Így jártam” címmel? Teszi mindezt, mivel a külföldre költözés ötlete kérész életűnek bizonyult, nem úgy mint az hogy egy karizmatikus egyházba is betért, vagy ők hozzá, ezt még nem sikerült kibogozni.

Na szóval, nagy örömünkre Lajcsi úgy döntött, hogy továbbra is Magyarországon lesz világhírű.

Azt a nem jamaikai trombitást  senki nem vádolhatja azzal, hogy edzés és felkészülés nélkül vág bele az új, embert próbáló feladatba, a Dáridó sokadik felélesztésébe! Nem. Első lépésben a Vaja-tévé lmásik műsora lett az ő edzőterme, az „Édes-élet” című napi borzalom, ahol estéről estére olyan nehézsúlyú agytrösztök társaságában edz, mint Gesztesi Károly, Berki Krisztián, vagy, hogy mást ne mondjak: a méltán csodált Alekosz.

Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy ha valaki, akkor Lajcsi felkészülten várja a startpisztoly, vagy, hogy ismét stílusosak legyünk: az árazópisztoly elsütését.

Nézőtársak, tehát figyelem.

Vigyázz, kész, borzalom!

Szemfül